Harmadik babámat várom. A hatodik hónapban vagyok, azon agyalok, hogyan lesz elrendezve minden mire megszületik. Mit csinálok a két nagyobbal, hogyan iktatom be az életünkbe az új jövevényt, gondolkodok vajon mikor lesznek megint "szokványos" napjaink, mennyi idő, amíg összeszokunk.

Persze nézegetem a hasamat is. Akkora, mint az első kettővel a nyolcadik hónapban volt. Rosszul vagyok, fekszek, pizsamában vagyok, este áttukmálok mindent a férjemre, én meg nyolckor alszok.

Nem sminkelek, ha dokihoz megyek. Nem járok edzőterembe és nem fotózom le a pucér hasamat, főleg nem a netre.

Valamit rosszul csinálok...Engem biztos másik bolygóról szalajtottak, mert valahogy ufónak kezdem magam érezni. Mert akárhányszor böngészni kezdem a netet, szembejön velem egy magamutogató kismama. Egy, akinek 38 hetes terhesen kockásabb a hasa, mint nekem valaha volt. Egy, aki a szülőszobán két fájás közt kisminkeli magát. Egy, aki szülés után 48 órával mutogatja, hogyan néz ki egy has, szülés után.

Fotók forrása: Instagram /chontelduncan/ /makeupbyalaha/ /takebackpostpartum/

Én meg csak ámulok...Mondom én, tuti ufó vagyok. De én valahogy nem vágytam terhesen kondizni (a rubintréka terhes tornát leszámítva), eszembe sem jutott volna szülés közben sminkelni (nem is tudom, valahogy máshol járt az eszem...), de a löttyedt hasamat sem fogom mutogatni most sem szülés után, ígérem.

Ne értsetek félre: bírom, ha egy nő kiáll magáért, a meggyőződéséért. De ez nem az a helyzet. Itt nem, mint nő jelenik meg, hanem, mint anya. Mégis van egy hiányérzetem: a legfontosabb hiányzik ezekből a képekből: a baba. Akiért az egészet csináljuk, csinálják. Pont nem azon van a fókusz, amin kellene, hogy legyen. Elviszi az egészet a NŐ, az ego, mint olyan...Az edzett nő, a sminkelt nő, a nemrég szült nő. De nem esik szó arról, aki nélkül nem lennének azok, amik. Valahogy úgy érzem, hogy ezek a nők már magával a terhességgel is önigazolni próbálnak. Kihaénnem, nemfogmegváltoznisemmi, ilyenvagyokvalójában...

De hol van a MI? Hol van az anya-baba a rendszerből? Hol van az, akiért végigcsinálták és miért ők akarnak annyira a középpontban lenni?

Költői kérdések, de persze tudom a választ. A mai világban a neten kell élni. A fotók nem hazudnak. A fotók maradandóak....

De higgyétek el, ennyit nem ér.

Sőt, semmit nem ér, ha pont a lényeg veszlik el az egészből...