Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

5+1 dolog, amit biztosan máshogy csinálsz gyerek után

Persze sablonos figyelmeztetés, hogy gyökeresen megváltozik az ember élete a gyerek után, mégis, van, akinek ez csak lassan időközben esik le. Megmondom őszintén én is ez a kategória vagyok, nekem is lassan-lassan ugrik be, hogy mennyire más volt előttük minden.

Persze nem feltétlenül baj ez, sőt...

1. Filmezés/TV nézés:

Vége a maratoni Vámpírnaplók/Trónok harca/NCIS estéknek, éjszakáknak. Hol vannak már azok az idők, amikor kolisként egy hét alatt megnéztem a Dr. House 3 évadát.

A TV gyerek mellett már csak mesét játszik le. Vagy ha mégis sikerül nagy nehezen csatornát váltani, akkor tuti hogy előkerül a gyerekek összes hangos, sípolós, csörgős bazári játéka, vagy hirtelen csak olyat tudnak játszani, amihez rád is szükség van. Persze, lehet fél infokat elkapni a műsorból két építőkocka összerakása között is, de ez már nem olyan, mint régen popcornnal és sörrel beülni nyugisan a kanapéra...

2. Szex:

Nem mondom, hogy rosszabb, mint gyerek előtt.

De: vége a spontán hancúrnak! Nincs szex, akkor amikor megkívánod, nem tudod ledönteni a párod a szőnyegen a nappali közepén, nem tudtok közösen zuhanyozva egymásthabozós szexjelenetet eljátszani. Nem lehet a vasárnap délutáni házimozizást (lsd. 1. pontot is :)) eszeveszett dugással befejezni...

Van szex, persze. Csak este/esetleg hajnalban/szerencsésebb szülőknek a délutáni alvás alatt. Csendben. Bezárkózva, nehogy benyisson valamelyik, de közben fülelve, nem pont most kezd-e sírni.

3. Elmenni valahová:

Bárhová, vásárolni, kirándulni, sétálni, nyaralni. Egy kész rémálom, komolyan. Főleg télen, amikor a kicsit öt réteg ruha után belecibálod a bundazsákba és a nagyra, aki addig az ajtóban várt teljes menetfelszereléssel, rájön, hogy "kakálni kell!!!". Aha, és akkor még te készen sem vagy. Hol van már az az elved, hogy smink nélkül sehová...ÁÁÁ, ugyan, egy idő után már a "mackónadrágban megyek, ez legalább kényelmes" is elmegy. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi mindent kell magaddal cipelni, ha csak a szomszéd kisboltba is szaladtok át együtt, mert biztos, hogy szükség lesz közben innivalóra, alvókára, pelenkára, de nem mersz elindulni váltás ruha nélkül sem.

Ja, persze, mehetsz egyedül is. Bárhová. Ha van, akire addig a gyerekedet bízd. De nem olyan lesz az sem, mint régen. Megérkezel a boltba azonnal hazatelefonálsz "megjöttem apa, kocsi egyben. Gyerekek??? - Mi, már fel is ébredt? - Adjál neki joghurtot. -Ja, jó, akkor veszek azt is. - Elvagytok? -Oké, sietek."

Bemész, elkezded róni a sorokat. Csörög a telefon: ezt vegyél, azt vegyél, közben a háttérben hallod, ahogy a nagy üti a kicsit, aki visít, nem baj...Apa, állja a sarat.

És persze a vége egy nagy rohanás lesz, mire hazaérsz, eszedbe jut, hogy elfelejtetted a babavizet, pedig eredetileg azért mentél volna, viszont cserébe vettél akciós pelenkát 150 db-ot. Ja, hogy magadnak nem vettél sampont? Nem baj, jó lesz a gyereké.

4. Alvás:

Persze, van akinek alszik a gyereke az első perctől fogva. Komolyan. Tudom, hiszen nekem is a nagyobb 2 hónapos korától átaludta az éjszakát. Na de a második? 11 hónapos és azóta 5 éjszakát sikerült átaludnia, hogy megszületett. 5-öt! Tudom, mert felírtam! Bekarikáztam a naptárban.

Igen, mondják, akkor aludj napközben, amikor ő is alszik. Kérdezném az ilyen okosoktól, hogy ha azt a 2 órát is alvással töltöm, akkor mikor-hogyan lesz ebéd, mikor-hogyan mászik be a ruha a mosógépbe/szárítógépbe/szekrénybe, mikor-hogyan lesz bediktálva az elmű, stb....?

Szóval rá kellett jönnöm: lehet élni napi 5 óra alvással is, amiből 3 óra van egyhuzamban, aztán éjféltől 3ig nyűglődést játszunk, majd talán sikerül visszaaludnom még 1-2 órára.

Ja, ha valami csoda folytán a gyerek mégis alszik, te tuti, hogy akkor is felriadsz a megszokott időben, hogy "úristen-tuti-megfulladt-álmában-éhenhalt-vagy-ellopták, mert nem sírt éjfélkor!"

5. Evés:

A napi 5x javasolt étkezés helyett beéred eggyel is, csak legyen valami végre a gyomrodban. Jobb esetben kétszer is tudsz valamit bedobni a szádba. Az íze? Azt nem érzed, nincs rá időd, csak gyors rágás, lenyeled, kész. Ha már nagyobb a gyerek és nem kell folyton utána futnod, le lehet ülni együtt enni az asztalhoz. A közös étkezés így néz ki:

Anya megterít, szed mindenkinek. A gyerekeknek előbb, gondosan, hogy kihűljön, mire idekerülnek. Asztalhoz!

-Anya forró a levesem, fújd meg!

-De, anya, én nem szeretem a répát, szedd ki belőle!

-Mi lesz a második? Desszert is van?

- Várj, felszeletelem neked a husit.

Nem hagyod ott, megeszed a krumplit is!

MONDOM megeszed!

- Na jó, egyél még 5 falatot.

Igen, számolom. 1, 1 és fél..Ne köpd vissza!!!

-Nem nyúlkálsz az orrodban ugye?

- Hagyd békén a tesódat!

- Óh, kiömlött, nem baj, várj feltörlöm.

- Na jó, ne tömd már a tesód szájába a piskótát!

..és ekkor ráeszmélsz, hogy a levesed már régen kihűlt, ugyanakkor élvezettel tömted magadba a gyerek által meghagyott maradéknak sem nevezhető mócsingokat, csak, hogy ne vesszen kárba. Apa közben jóízűen elfogyasztotta a háromfogásos ebédet.

+1: Torna:

Ha vissza akarod nyerni gyorsan a régi alakodat/formádat, egy dolgot kell tenned igazán: egyedül lenni itthon segítség nélkül a gyerekkel minimum napi 8 órában. Az első pár hónap nyugi után, amint elkezd csúszni, mászni, kezdődik a bemelegítés. Először csak mászol utána, aztán előfordul, hogy keresed, vajon hova bújt el. Amikor már állva is kapaszkodik felfelé, na akkor már az igazi torna kezdődik, ez már nem bemelegítés. Villámgyorsan ottermesz, amikor veszélye helyen próbál felállni, naponta 56szor. Felveszed, amikor lépcsőhöz közelít, napi 40szer. Visszapakolsz utána a szekrénybe minimum 13szor egy nap. Ha már menni is megtanul, véged van. Egy TRX edzés semmi ahhoz képest, amit a játszótéren leművelsz azalatt a másfél óra alatt, amíg ott vagy egy totyogóval. Ha már kezd egy kicsit futni is, annál jobb. És a csúcs, amikor van legalább egy nagyod, meg egy kicsid. A babakocsival rohanni az éppen bicikliznitanuló nagy után... kész, le van tudva  a napi kardio is.

Szóval gyerek után a torna, már nem így néz ki, az biztos:

...bár hasonló kicsavart testhelyzetekben lehet részed, amikor fél kézzel nyúlsz a gyerek után aki épp magára próbálja rántani a hűtőszekrényt. :)

Fotó forrása: pixabay.com

22 Tovább

A bili csudajó...főleg hajnali ébresztőnek

Hajnal 6-kor még aludtam volna. Lett volna még egész pontosan 50 percem a telefonon beállított ébresztőig.

Ehelyett arra ébredtem, hogy

-ANYAAAAAA KAKÁÁÁÁÁÁLTAM!!!!!

Persze jól esett, főleg émelygős tíz hetes terhesen ezzel kezdeni a napomat. Popsitörlés közben pedig rögtön beugrott a tavaly ilyenkor rongyosra hallgatott Bilidal.

"A bili, a bili, a bili csudajó...."

...és azóta is ezt dúdolom...

0 Tovább

Milyen a jó anya?

Az örök dilemma: Vajon jó anya vagyok-e? Vagy inkább általában fordítva: tuti szaranya vagyok...Ezt nap, mint nap több millió anya teszi fel magában a világon.

De vajon mitől lesz egy anya, JÓ ANYA? Van ennek valami mércéje, amin ha elérsz 120 pontot, akkor JÓ vagy, ha csak 89-et, akkor már csak közepes?

Az a jó anya, aki előre eltervezi a születendő gyermeke jövőjét 35 éves koráig, házzal-autóval-foglalkozással, mindennel együtt, vagy az, aki a tervezést magára a gyerekre hagyja?

Az a jó anya, aki otthon van a gyerekkel minimum 3 évet, vagy az a jó, aki visszamegy dolgozni az egy évese mellől?

Az a jó, aki 3 óránként eteti, vagy aki bármikor ad neki cicit, amikor kéri?

...aki cumiztatja, vagy aki nem?

...aki hordozóban hordja, vagy aki babakocsiban tologatja?

...aki eldobható pelenkát használ, vagy az, aki moshatót?

...aki soha nem hagyja másra, vagy aki bébiszittert fogad?

Netán az a jó anya, aki biokaját főz neki, vagy az, aki bébiétellel eteti?

...aki szoptatja nyilvánosan, vagy hazarohan az üvöltő gyerekkel?

Millió kérdés... És millió vita, amit nap, mint nap olvashatunk közösségi oldalakon, egy-egy ilyen bejegyzésnél, ahol szinte vérremenő viták alakulnak ki a kommentelő anyukák között. Ilyenkor mindenki kiadhatja frusztrációját, ráboríthatja a másikra, és ha máshol nem, hát ott a fészbuk kommentjei között, biztosan neki van igaza, és a többi anyuka, aki nem úgy csinálja, az csak SZARANYA lehet.

De van ezekre a kérdésekre egyáltalán JÓ válasz?

Ha nincs, akkor mivel mérjük a anyaság mércéjét?

Nem tudom én sem a választ.

De van egy tök jó video a youtube-on, ami pontot tesz az összes vita végére! :)

Mert nem számít, hogy a fenti kérdésekben melyik körhöz tartozunk, ha ugyanaz a célunk...

0 Tovább

Nem gondoltam volna...

Nem gondoltam volna, hogy a harmadikat várva éppolyan bizonytalan leszek, mint az elsőnél. Hiába mondják, hogy megjön az érzés...Mikor? Ha még most sem, mikor fogom azt érezni, hogy ANYA lettem? Olyan nagybetűs, igazi...

Terveztük az összeset. Mindent előre. Azt, hogy mikor jönnek, azt, hogy mi fog változni és mi nem, azt hogyan fogjuk nevelni őket. Persze ez közben mindig változott. Kivéve a mikor nem. Szerencsések vagyunk, mert amolyan bibliai módon jöttek össze az utódok: "Legyen!" és lett is. Elsőre.

De az érzés...na az nem jön magától.

Nem gondoltam, hogy a harmadikat várva a másodikkal kiabálok éjjel, hogy aludjon már, mert anya fáradt. Szegény nem érti, 10 hónapos. De cserébe elkezd sírni még jobban. Nem gondoltam volna, hogy a vége az lesz sokadszor is, hogy négyen kuporgunk az ágyban és persze én vagyok az, aki 10 centin alszik beszorítva a falhoz.

Nem gondoltam volna soha azelőtt, hogy az lesz a napom fénypontja, amikor végre alszik mindkettő és én bele tudok ülni egy kád vízbe, mert már egy hete csak gyorszuhany jutott. Nem gondoltam volna, hogy örülök annak, hogy ilyenkor a férjem is békénhagy és ő is valami belső béke felé menekül a telefonját nyomkodva.

Azt sem gondoltam régen, hogy hónapokat kibírok 2-3 órás alvásokkal, de karácsonyra mégis azt kérném, ha tehetném, hogy végre egyhuzamban alhassak 6 órát. És persze irigykedem mindenkire, aki alszik. Igen, még a gyerekre is.

Nem gondoltam volna, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor inkább nem szeretnék már anya lenni, és nem érdekel a bűntudat sem, amit emiatt éreznem kellene. Tudom, banya az ilyen, nem anya....

De azt sem gondoltam volna, hogy amikor gyerekeim lesznek, megtanulok újra örülni az esőnek, a hónak, a pocsolyának...Mert ők is örülnek neki. És igen, bele is ugrok, akkor is, ha nincs rajtam gumicsizma.

Azt sem gondoltam volna, hogy a legszebb szó a "finom" lesz, mert ezzel kapom meg a méltó jutalmam a fáradozásaimért, hogy olyat főzzek neki, amit végre hajlandó megenni.

...és azt sem gondoltam volna, hogy újra tudom majd várni a csodát...

Idén velük együtt örülve várom a karácsonyt is, mert akkor szeretném megmondani, hogy jön a legkisebb kistesó.

A mi karácsonyi csodánk idén az lesz, hogy nagycsalád leszünk!

...és tavaly ilyenkor, még ezt sem gondoltam volna... :)

Fotók forrása: pixabay.com

0 Tovább

anyalélek-nagycsalád

blogavatar

Egy blog azoknak, akik anyák, vagy azoknak, akik nem. Akik csont nélkül veszik a mindennapi élet akadályait, és azoknak is, akik nem. Olvass, ha szeretnél gyereket és akkor is olvass, ha nem szeretnél. Ha biztos vagy, vagy ha bizonytalan. Szeretni fogsz, mert kimondom, azt, amit máshol nem, vagy utálni fogsz, mert kilépek a rózsaszín álomvilágból. Nem vagyok egy bezzeganya. Csak egy anya vagyok, a sok közül. Egy, aki leírja azt is, amit más nem.

Facebook

Utolsó kommentek