anyalélek-nagycsalád

Az "anya-egyensúly programban" elkezdtünk szervezni, tervezni. Eljutottunk odáig, hogy megterveztük az évünket, akkor most 3. lépésként szűkítsük a kört, tervezzük meg a hónapot!

Fotó: pixabay

3. pont: Tervezd meg a következő HÓNAPOT!

Ha jól csináltad az előző pontot és szépen nagyvonalakban megtervezted az éveteket, akkor az egy jó mankó lesz most a havi tervezésnél. Mivel lassan május végére érünk, ideje megtervezni a júniusunkat!

Elő hát a júniusi asztali/fali naptárat!

Először is hangold össze az éves terveiddel, terveitekkel. Írj át mindent, ami ebben a hónapban fog következni (szüli-, névnapok; szabadnapok; nyaralás; stb.).

Következő lépésként én mindig beirogatok magamnak határidőket, pl.: számlákat befizetni 10-ig; közművek diktálása, stb.

Ezután egyeztetek férjemmel, hogy neki mi az ami fix ebben a hónapban.

Ha ez is megvan, jöhet a háztartás! Vagyis ez lesz az első pont, ahol elkezdjük a házvezetést is tudatosan tervezni, hogy megkönnyítsük saját munkánkat. Ehhez gondold át, eddig hogy csináltad és mi az amin változtatni szeretnél, mert semmiképpen nem jó. Én pl. a szezonális házkörüli tennivalókat nagyon el tudom hanyagolni, így innentől ezt is jó nagy piros betűkkel bevésem majd a havi tervezőmbe és szabok neki határidőt!

Például most bekerült, hogy:

• gyerekek nyári ruhatárát átnézni, kinőtteket elrakni, ha kell újakat vásárolni
• saját nyári ruhatárat átnézni
• téli, átmeneti kabátokat, dzsekiket elmosni, elrakni
• homokozót rendbetenni, új homokot venni bele, fedelét rendbeszedetni
• ablakokat, ajtókat megtakarítani (amíg nincs dögmeleg, mert ezeket nyáron úgy sem lehet!)
• stb.

Jó, ha mindhez írsz egy határidőt, hogy lebegjen csak a szemed előtt! ;)

A havi tervezésnél átgondolom azt is, hogy mik legyenek a hétvégi programok. Már régen kiléptem az otthonról örökölt: szombaton mosunk-takarítunk, vasárnap főzünk-eszünk ördögi körből és elhatároztam, hogy bizony én ezt nem vagyok hajlandó csinálni. Így általában a hétvége kirándulásról, közös családi időtöltésről szól. Ehhez vagy pénteken főzök előre, vagy rendelem a kaját, vagy "majd eszünk, amit találunk" alapon indulunk el. Véleményem szerint a gyerekeknek nem az lesz a fontos, hogy megkapták-e minden vasárnap délben a szokásos húsleves-rántott hús adagjukat, hanem az, hogy élményeket gyűjtöttek! Családi élményeket!

Így a hétvégéket is megtervezem előre. Összeírom mikor hová lehetne elmenni és itt nem kell mindig a drága, fizetős dolgokra gondolni. Lehet, hogy csak a város másik végén lévő nagyobb játszótérre megyünk el szombaton délelőtt. De fontos, hogy legyenek A és B tervek jó idő és eső esetére is.

Miután ezek is bekerültek a naptárba egyeztetek a család többi tagjával!

A 20 pontos "anya-egyensúly program" eddigi írásait IDE kattintva találod!

Tarts velem a továbbiakban is, írd meg véleményedet, tapasztalatodat kommentben, ha tetszik add tovább! ;)

Jó tervezgetést!

Tegnap megírtam Nektek nagy elhatározásomat, hogy belevágok egy "anya-egyensúly programba", amit magam alakítok ki. Elterveztem 20 pontba szedve, min kell változtatnom, hogy összeszedett családanya legyek, aki képes igazgatni a pereputtyát.

Megírtam, mi az első és legfontosabb lépés és bizony el is kezdtem gyakorolni azt! Felszívtam magam reggel, mosolyogva keltem fel és elhatároztam a mai naptól nem tudnak kizökkenteni önbizalmamból!!! Sem a kritizáló nagyszülők, akik úgy látják zsarnok vagyok a gyerekekkel, mert nem ehetnek este 9-kor gumicukrot; sem a lenéző játszótéri anyuka, aki biztos hülyének néz, amiért a homokozás után lefertőtlenítem a gyerek kezét; sem a bolti eladó, aki mindig furán néz, ha felbontom vásárlás közben a túrórudit (amit persze kifizetek!); sem az óvónéni, aki szerint délben is mehetnék a nagyobbért, ha a kicsivel úgy is otthon vagyok; sem a reklámokban kisminkelve mosolygó anyuka, akinek mindig jókedvűen ébred a gyereke...

Kezdd el Te is! Olvasd ITT el a tegnapi bejegyzést, ha kell minden egyes nap, amikor egy kicsit lehangolódsz! Bízz Magadban!

Ezek után már könnyebben lépünk át a következő pontra (pontokra), amikben elkezdjük összeszedni magunkat. Igen, többes számban beszélek, mert én is most kezdem el. A 20 pontot csak összeírtam eddig, de most kezdem a kivitelezést én is. ;)

2. pont: Tervezz előre: ÉVET!

Több pont lesz most egymás után, ami a tervezésről szól és én logikailag a nagyobbtól haladok a kisebb felé. Tehát először megtervezzük az évet, utána a hónapot, a hetet...

Mire van szükséged ehhez?

Egy üres füzetre, egy naptárra, vagy egy mobilapplikációra. Ki mit szeret használni, tapasztald ki Neked melyik a megfelelő! Van aki ezek kombinációját használja, én is szeretek naptárba is írogatni, de mobilappot is használok. Jó lehet a sima google naptár is, vagy ha outlookot használsz, az is megfelel.

Bár elsőre (mivel sok lesz a javítgatás, áthúzogatás - saját tapasztalatból mondom) a legjobb egy üres füzet!

Fotó forrása: pixabay

Szóval elő a füzettel és írd fel: TERVEK AZ ÉVRE!

(Tudom, hogy már év közben vagyunk, de a tervezést elkezdeni sosem késő...Mire jön a következő év, már jócskán belejövünk és január elején profi tervet fogunk készíteni a jövő évre! :))

Következő lépésként gondold át, mik a fix időpontok az életetekben és kezd el felirogatni őket, összevissza, ahogy jönnek!

• ovi/iskolaszünet (mikortól-meddig tart)
• évzárók, évnyitók
• nyaralás
• családi ünnepek (névnapok, születésnapok, évfordulók)
• stb.

Ezek mellé pontokban írhatod fel, amiket már jó előre tudsz (pl. mikor hol lesznek a nyáron a gyerekek /táborok, nagyik/; melyik születésnapot hol-mikor-kivel ünneplitek; stb.), de írd fel azt is, ha kérdéses pont van ezekkel kapcsolatban (pl. ha nem tudod még mikor melyik nagyira tudod bízni a kicsiket). Jelöld meg azokat külön, amiket meg kell beszélned mással is! Apával-gyerekekkel-nagyikkal-ovónénivel..

Ha ezzel készen vagy, tedd őket időrendbe és véglegesítsd a naptárban, amit választottál. Én beírtam a telefonomba, ahol google naptárat használok, a fontosakhoz külön értesítést állítottam be előre is és aznapra is. De beírtam őket a konyhapulton lévő asztali naptárunkba is, hogy minden nap szem előtt legyen. (Később fontos lesz ez a heti tervezésnél!)

Fontos, hogy kérdezd meg a család többi tagját is, mit tudnak már előre az évükről! Apa mikor lesz esetleg távol (nálunk van, hogy 24 órás ügyeletben van, de lehet olyan, hogy külföldre megy, stb.), a gyerekek kihez vannak például meghívva szülinapi zsúrra, a nagyik mikor érnek rá unokázni, stb... Ezeket is írd be magadnak!

Következő lépésként kezdj egy új üres lapot és írd össze mit szeretnél még idén. Itt most azokra a dolgokra gondolok, aminek nincs fix időpontja, de mindenképpen szeretnéd ebben az évben megvalósítani, például:

• festés
• lecserélni a konyhabútort
• visszamenni dolgozni
• tanfolyamra menni
• beiratni a gyereket lovasoktatásra
• blablabla...akármi jöhet, mint egy bakancslistában! Amit már régóta tervezel, szervezel... Ezeket ne tartsd soha magadban, különben csak egy elveszett gondolat marad! ÍRD le! Így szemed előtt fog lebegni. Ha megvagy a felsorolással, nagyjából helyezd el őket időben. Nagyjából! Nem kell, hogy pontosan beírd, hogy szeptember 17-én munkába állok újra. Hanem írd azt, hogy nyár vége, ősz eleje...

Ezekről szintén kérdezd meg a család többi tagját is, legalább tisztában leszel azzal is, ki mire vágyik! ;)

Utolsó lépésként pedig vedd elő a közműves/biztosításos/bankos/hiteles stb. papírjaitokat! Tudom ez már olyan nemakarom kategória...nekem is az volt...De miután szépen rendbetettem őket egy külön mappában és végre átlátom a káoszt bennük, büszke vagyok magamra! :) Szóval, ha eddig nem voltak rendbeszedve, itt az ideje, hogy megtedd ezt a lépést is!

Miért fontos ez? Mert ezeket is bele tudod írni az éves tervbe és a saját magad életét könnyíted meg vele, ha május 20-án (vagy előtte egy hónappal) jelez a telefonod, hogy: adóbevallás; vagy az autóbiztosítás fordulóján kapod az értesítést.

Szóval elő a füzetekkel!

Hajrá tervezés! ;)

Lassan megszületik harmadik gyermekem, de valahogy nem vagyok felkészülve. Mármint persze, hogy fel vagyok, hiszen terveztük, akartuk a 3 gyerek-nagycsalád felállást. Nem érhetett váratlanul, de valahogy mégis váratlannak érzem.

Fel lehet erre egyáltalán készülni?

Muszáj! Így az önsajnálat és depresszió után úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Fel kell állnom, egyensúlyba kell hozni magamat annak érdekében, hogy egyensúlyban legyen a családom! Hiszen én vagyok az ANYA, az összetartó ragasztó...és pont én hullok darabokra?

Leültem hát és elkezdtem írni, hogy min kell változtatnom. Megterveztem miket kell megtennem ahhoz, hogy elérjek egy boldog(abb), egyensúlyi állapotot. 20 pontot írtam össze, amit most 20 bejegyzésben fogok közzé tenni, szépen lassan haladva. Lehet ez egyfajta "anya-egyensúly program". Remélem a végére elérem célom és tényleg kicsit visszabillenek egy normál kerékvágásba. Hogy mire megszületik a 3. baba (lehet a 20. bejegyzés végére itt is lesz :)) egyfajta rendszert vigyek a hétköznapokba, szervezni tudjam a család mindennapjait, mindezt úgy, hogy igazi "szuperanyaként" a gyerekeimre, apjukra és magamra is legyen elég időm!

Velem tartasz??? ;)

1. pont: BÍZZ MAGADBAN!

Harmadik babámat várom. A hatodik hónapban vagyok, azon agyalok, hogyan lesz elrendezve minden mire megszületik. Mit csinálok a két nagyobbal, hogyan iktatom be az életünkbe az új jövevényt, gondolkodok vajon mikor lesznek megint "szokványos" napjaink, mennyi idő, amíg összeszokunk.

Persze nézegetem a hasamat is. Akkora, mint az első kettővel a nyolcadik hónapban volt. Rosszul vagyok, fekszek, pizsamában vagyok, este áttukmálok mindent a férjemre, én meg nyolckor alszok.

Nem sminkelek, ha dokihoz megyek. Nem járok edzőterembe és nem fotózom le a pucér hasamat, főleg nem a netre.

Valamit rosszul csinálok...Engem biztos másik bolygóról szalajtottak, mert valahogy ufónak kezdem magam érezni. Mert akárhányszor böngészni kezdem a netet, szembejön velem egy magamutogató kismama. Egy, akinek 38 hetes terhesen kockásabb a hasa, mint nekem valaha volt. Egy, aki a szülőszobán két fájás közt kisminkeli magát. Egy, aki szülés után 48 órával mutogatja, hogyan néz ki egy has, szülés után.

Fotók forrása: Instagram /chontelduncan/ /makeupbyalaha/ /takebackpostpartum/

Én meg csak ámulok...Mondom én, tuti ufó vagyok. De én valahogy nem vágytam terhesen kondizni (a rubintréka terhes tornát leszámítva), eszembe sem jutott volna szülés közben sminkelni (nem is tudom, valahogy máshol járt az eszem...), de a löttyedt hasamat sem fogom mutogatni most sem szülés után, ígérem.

Ne értsetek félre: bírom, ha egy nő kiáll magáért, a meggyőződéséért. De ez nem az a helyzet. Itt nem, mint nő jelenik meg, hanem, mint anya. Mégis van egy hiányérzetem: a legfontosabb hiányzik ezekből a képekből: a baba. Akiért az egészet csináljuk, csinálják. Pont nem azon van a fókusz, amin kellene, hogy legyen. Elviszi az egészet a NŐ, az ego, mint olyan...Az edzett nő, a sminkelt nő, a nemrég szült nő. De nem esik szó arról, aki nélkül nem lennének azok, amik. Valahogy úgy érzem, hogy ezek a nők már magával a terhességgel is önigazolni próbálnak. Kihaénnem, nemfogmegváltoznisemmi, ilyenvagyokvalójában...

De hol van a MI? Hol van az anya-baba a rendszerből? Hol van az, akiért végigcsinálták és miért ők akarnak annyira a középpontban lenni?

Költői kérdések, de persze tudom a választ. A mai világban a neten kell élni. A fotók nem hazudnak. A fotók maradandóak....

De higgyétek el, ennyit nem ér.

Sőt, semmit nem ér, ha pont a lényeg veszlik el az egészből...

Minden anya átesik ezen, csak van aki tagadja. Ha nem is depressziós mindenki a szó szoros értelmében, de lehangolt állapota, biztos, hogy van. Csak van aki túl van rajta 1-2 nap alatt, van akinek eltart hetekig, hónapokig is. Van aki azonnal rohan valamilyen pszi-vel kezdődő foglalkozású doktorhoz, van aki meg egyszerűen nem közli másokkal, hogy valami kínozza.

Mert másra számítottál. Mert iszonyatosan fáradt vagy. Mert minden megváltozott. Mert, ha az élet megváltozik hirtelen, az olyan furcsa érzés. Hiába van az a bizonyos 9 hónap a felkészülésre.

Nem tudsz felkészülni.

Nem lehet felkészülni.

Mondhatják, hogy nem fogsz aludni, hogy folyton ölben lesz, hogy fájni fog a hasa, hogy azt sem tudod majd milyen nap van, hogy meg fogsz változni kívül-belül....Mondhatják. A szavak akkor lesznek súlyosak, amikor saját magad éled át. Először sokkolódsz. "Jé, tényleg." Olyan más minden. Mást veszel észre magad körül, mást tartasz fontosnak, más lett az érdeklődési köröd, más akciókra vadászol.

Valahogy elvesztél.

"Hol van már az a régi lány?"- énekelhetnénk. De még énekelni is mást énekelsz, mint eddig.  Fogod azt a csepp kis testet, és rádöbbensz a felelősségedre. Persze, eddig is volt felelősséged, de most amikor már a kezedben tartod, ez hirtelen akkora súllyal ül a válladra, hogy szinte fáj.

"Mi lesz, ha..."...Jönnek a gyötrő gondolatok. Sok ilyen "mi lesz, ha.." gondolat után már teljes a kétségbeesés és a pánik is elönt. "Úristen, én erre nem vagyok alkalmas." Ez már a vég, kezdesz belesüllyedni.

A körülmények sem tesznek jót. Éjjel félkómásan vánszorogsz a kicsihez, akit nem tudsz visszaaltatni. "Mi baja lehet?" A ház csendes körülötted, más észre sem veszi a kínlódást. Neked csendben folynak a könnyeid. Hiszen annyira, de annyira fáradt vagy már.

Egy darabig jönnek látogatók, amíg újdonságnak számít a dolog. De már akkor sem hozzád, mint eddig. Most már nem az érdekli őket, mi van veled. Igazából babázni jönnek. Megfogdossák, megcsodálják, megdicsérik, milyen cuki, milyen ügyes, egy szava sincs. Anyának sem lehet egy szava sem. Egy idő után a látogatások is elmaradnak, aki kitart, annak nem beszélsz magadról és a lelkiállapotodról, nehogy őt is elijeszd.

Hidd el, kedves sorstársam, vége lesz ennek is!

Hidd el, pár hónap után, amikor a szervezeted teljes egészében átállt erre az új állapotra, rájössz, hogy milyen csodálatos dolog ez!

A váltás mindig nehéz. Amikor hirtelen tudatosul benned az új szerepkör, amit be kell töltened, az először agyonüt. De aztán lassan magadhoz térsz a kómából és élvezni kezded az új szerepet.

Addig tarts ki!! És hidd el

NEM

VAGY

EGYEDÜL!

Fotók forrása: pixabay.com