...de nem vagyok...

Be kell vallanom valamit. Nagyon lusta lettem mostanában. Óh és még hazudok is. Nem is mostanában. Mióta megszületett a most egyévesem. Annyi mindent elterveztem:

Lakberendezek, szépen dekorálom a szobákat évszaknak megfelelően, telepakolom a házat gyönyörű virágokkal, a kert is tele lesz virágágyásokkal. Közben minden nap finom és tápláló ebédet főzök a családnak. Minden nap minimum 2 óra hosszát viszem ki sétálni a kicsit. Reggel türelmesen elviszem a nagyobbat oviba, foglalkozok vele, amikor délután hazajön, mindenféle kreatív játékot találok ki neki. Hétvégente kirándul a család, mert pénteken előre főzök; vidáman telnek a mindennapjaink. Mindeközben végre belefogok a nagy vállalkozásomba, amit már régen kiötöltem és mire a harmadik gyerkőc is oviskorú lesz, nem fogok rászorulni, hogy visszamenjek dolgozni, hiszen a saját magam ura leszek.

Fotó forrása: http://keresztenycsalad.blog.hu/2015/03/07/ne_akarj_tokeletes_anya_lenni

Aha, persze...

Egy darabig működött is. Mindenbe belefogtam, amit elterveztem. De persze minden csak múló fellángolás volt.

Lakberendeztem, minden limlommal, mert lefesteni, felújítani már lusta voltam. Szépen dekoráltam a szobákat évszaknak megfelelően, ami annyit jelent, hogy karácsonykor volt karácsonyfánk. Telepakoltam a házat gyönyörű virágokkal, aztán elfelejtettem öntözni őket. A kert is tele lett virágágyásokkal, de mindent rossz helyre ültettem, vagy rosszkor, így a fele sem virágzott. Közben néha nap finom és tápláló ebédet főzök a családnak, de többnyire inkább megrendelem a város éppen legszimpatikusabb menüjét. Minden másnap biztosan kiviszem sétálni a kicsit. Reggel elviszem a nagyobbat oviba, de a türelmemet inkább ne firtassuk... Foglalkozok vele, amikor délután hazajön: megkérdezem mi volt az ebéd, majd bekapcsolom neki a tévét. Hétvégente kirándul a család egy része: vagy én a boltba, vagy a férjem anyóshoz a nagyobb gyerekkel, hogy én addig is pihenjek. Unalmasan telnek a mindennapjaink. Mindeközben végre belefogtam a nagy vállalkozásomba, amit már régen kiötöltem, de két hónap után fel is adtam és bejelentettem a szüneteltetést.

Úgyhogy jelenleg a fenti kép helyett, valahogy így tudom elképzelni a jövőmet:

Fotó forrása: http://2.bp.blogspot.com/-T7rGbL38_qg/UPkCm6rkbSI/AAAAAAAADpw/1p8m02KY6y8/s1600/k%C3%A9pecske.jpg

Most eljutottam odáig, hogy ennek véget kell vetnem. Ez így nem helyes. Nem így akartam, nem is így akarom.

Miért írtam le ezt Neked? Mert Te, aki elolvastad idáig és nem csuktad be az oldalt az első mondat után, ugyanígy érzel. Tudom. Lehet, hogy Te is még pizsamában ülsz és éppen a telefonon a facebookot görgetve jutottál el a cikkemig.

Nem baj! Nehogy itthagy! Én nem ítéllek el emiatt.

Nem így képzeltük, ugye? Annyira más az elsőt várni. Annyira más képet mutatnak az idióta reklámok az anyaságról. A tévében minden anya tipptopp, a hófehér otthona ragyog a tisztaságtól és türelmesen, jókedvűen játszik a gyerekeivel, miközben a szomszédlegényre a rolót is ráhúzza, amikor apa hazaér a finom salátáért, amit ebédre készített.

Csak amikor túl vagyunk az első nehézségeken, akkor jövünk rá, hogy a valóság az nagyon más. Ettől a döbbenettől viszont hajlamosak vagyunk lefagyni és többé inkább tudomást sem venni semmiről, sem a külvilágról, sem arról, ami körülvesz minket.

Kelj fel!

Igen, most itt az idő, hogy változtassunk. Én is. Sőt, én fogom elkezdeni, jó?

Először is elpakolom a nappaliból a játékok tömkelegét, amelyek borítják a padlót és csak egy jól kijárt ösvényen keresztül lehet átjutni rajtuk. Ennek ma vége.

Elég is mára ennyi, mert nem akarok megint gyorsan, hirtelen belevágni. Kis céljaim lesznek, mindennapra valami apró kis lépcsőfok, ami ad egy kis diadalérzést.

Felkelek, tudom, mert muszáj. De kell a bátorítás, úgyhogy rúgj seggbe légyszíves! :)

Jövök majd a folytatással, hogy haladok (-e, vagy nem). De írj Te is, írd le mik a napi céljaid. Magadnak. Kezdjünk el együtt szuperanyává vállni ;)

Fotó forrása: pinterest