2015. december 07. 09:01
Hajnal 6-kor még aludtam volna. Lett volna még egész pontosan 50 percem a telefonon beállított ébresztőig.
Ehelyett arra ébredtem, hogy
-ANYAAAAAA KAKÁÁÁÁÁÁLTAM!!!!!
Persze jól esett, főleg émelygős tíz hetes terhesen ezzel kezdeni a napomat. Popsitörlés közben pedig rögtön beugrott a tavaly ilyenkor rongyosra hallgatott Bilidal.
"A bili, a bili, a bili csudajó...."
...és azóta is ezt dúdolom...
2015. december 06. 18:46
Az örök dilemma: Vajon jó anya vagyok-e? Vagy inkább általában fordítva: tuti szaranya vagyok...Ezt nap, mint nap több millió anya teszi fel magában a világon.
De vajon mitől lesz egy anya, JÓ ANYA? Van ennek valami mércéje, amin ha elérsz 120 pontot, akkor JÓ vagy, ha csak 89-et, akkor már csak közepes?
Az a jó anya, aki előre eltervezi a születendő gyermeke jövőjét 35 éves koráig, házzal-autóval-foglalkozással, mindennel együtt, vagy az, aki a tervezést magára a gyerekre hagyja?
Az a jó anya, aki otthon van a gyerekkel minimum 3 évet, vagy az a jó, aki visszamegy dolgozni az egy évese mellől?
Az a jó, aki 3 óránként eteti, vagy aki bármikor ad neki cicit, amikor kéri?
...aki cumiztatja, vagy aki nem?
...aki hordozóban hordja, vagy aki babakocsiban tologatja?
...aki eldobható pelenkát használ, vagy az, aki moshatót?
...aki soha nem hagyja másra, vagy aki bébiszittert fogad?
Netán az a jó anya, aki biokaját főz neki, vagy az, aki bébiétellel eteti?
...aki szoptatja nyilvánosan, vagy hazarohan az üvöltő gyerekkel?
Millió kérdés... És millió vita, amit nap, mint nap olvashatunk közösségi oldalakon, egy-egy ilyen bejegyzésnél, ahol szinte vérremenő viták alakulnak ki a kommentelő anyukák között. Ilyenkor mindenki kiadhatja frusztrációját, ráboríthatja a másikra, és ha máshol nem, hát ott a fészbuk kommentjei között, biztosan neki van igaza, és a többi anyuka, aki nem úgy csinálja, az csak SZARANYA lehet.
De van ezekre a kérdésekre egyáltalán JÓ válasz?
Ha nincs, akkor mivel mérjük a JÓ anyaság mércéjét?
Nem tudom én sem a választ.
De van egy tök jó video a youtube-on, ami pontot tesz az összes vita végére! :)
Mert nem számít, hogy a fenti kérdésekben melyik körhöz tartozunk, ha ugyanaz a célunk...
2015. november 30. 15:49
Nem gondoltam volna, hogy a harmadikat várva éppolyan bizonytalan leszek, mint az elsőnél. Hiába mondják, hogy megjön az érzés...Mikor? Ha még most sem, mikor fogom azt érezni, hogy ANYA lettem? Olyan nagybetűs, igazi...
Terveztük az összeset. Mindent előre. Azt, hogy mikor jönnek, azt, hogy mi fog változni és mi nem, azt hogyan fogjuk nevelni őket. Persze ez közben mindig változott. Kivéve a mikor nem. Szerencsések vagyunk, mert amolyan bibliai módon jöttek össze az utódok: "Legyen!" és lett is. Elsőre.
De az érzés...na az nem jön magától.
Nem gondoltam, hogy a harmadikat várva a másodikkal kiabálok éjjel, hogy aludjon már, mert anya fáradt. Szegény nem érti, 10 hónapos. De cserébe elkezd sírni még jobban. Nem gondoltam volna, hogy a vége az lesz sokadszor is, hogy négyen kuporgunk az ágyban és persze én vagyok az, aki 10 centin alszik beszorítva a falhoz.
Nem gondoltam volna soha azelőtt, hogy az lesz a napom fénypontja, amikor végre alszik mindkettő és én bele tudok ülni egy kád vízbe, mert már egy hete csak gyorszuhany jutott. Nem gondoltam volna, hogy örülök annak, hogy ilyenkor a férjem is békénhagy és ő is valami belső béke felé menekül a telefonját nyomkodva.
Azt sem gondoltam régen, hogy hónapokat kibírok 2-3 órás alvásokkal, de karácsonyra mégis azt kérném, ha tehetném, hogy végre egyhuzamban alhassak 6 órát. És persze irigykedem mindenkire, aki alszik. Igen, még a gyerekre is.
Nem gondoltam volna, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor inkább nem szeretnék már anya lenni, és nem érdekel a bűntudat sem, amit emiatt éreznem kellene. Tudom, banya az ilyen, nem anya....
De azt sem gondoltam volna, hogy amikor gyerekeim lesznek, megtanulok újra örülni az esőnek, a hónak, a pocsolyának...Mert ők is örülnek neki. És igen, bele is ugrok, akkor is, ha nincs rajtam gumicsizma.
Azt sem gondoltam volna, hogy a legszebb szó a "finom" lesz, mert ezzel kapom meg a méltó jutalmam a fáradozásaimért, hogy olyat főzzek neki, amit végre hajlandó megenni.
...és azt sem gondoltam volna, hogy újra tudom majd várni a csodát...
Idén velük együtt örülve várom a karácsonyt is, mert akkor szeretném megmondani, hogy jön a legkisebb kistesó.
A mi karácsonyi csodánk idén az lesz, hogy nagycsalád leszünk!
...és tavaly ilyenkor, még ezt sem gondoltam volna... :)
Fotók forrása: pixabay.com
Egy blog azoknak, akik anyák, vagy azoknak, akik nem. Akik csont nélkül veszik a mindennapi élet akadályait, és azoknak is, akik nem. Olvass, ha szeretnél gyereket és akkor is olvass, ha nem szeretnél. Ha biztos vagy, vagy ha bizonytalan. Szeretni fogsz, mert kimondom, azt, amit máshol nem, vagy utálni fogsz, mert kilépek a rózsaszín álomvilágból. Nem vagyok egy bezzeganya. Csak egy anya vagyok, a sok közül. Egy, aki leírja azt is, amit más nem.
Utolsó kommentek