Baba:

"Fáj a pocim, megint tele a pelus. Még a lábamon is folyik valami meleg. Auuuu, anya megint mérges, levetkőztet, beállít a kádba. Engedi rám a vizet, az elején kicsit hideg volt, jujj. Nem bírom ezt, ma már másodszor öltözünk át. Oááááá

Nem, nem kérek enni, ezt sem és EZT SEM! ááááááá, nem érted, hogy fáj a pocim?

Inni sem..na jó, azt mégis kérek egy kicsit.

Nem, neeeeeeeeee tegyél le! Vegyééél fel! Olyan jó az öledben! Oáááá

Így nem jó, így nem tudok hozzádsimulni, ne így fogj...áááááááá

Anya ideges, akkor én is. Oáááá

Még rám is kiálltott, hogy hagyjam abba. De nem bírom. Oááááá

Fáj a pocim, nem tudok elaludni. Oááá

De jó ide bújni, végre..."

Fotó: Thinkstock

Anya:

"Basszus, már megint nyakig fosta magát, mikor hat már a gyógyszer végre. Másodszor kell átöltöztetnem.

Na gyere, beteszlek a kádba, muszáj, hogy megfürdesselek, de ne sírj már, mindjárt készen vagy!

Na jó, keresek ruhát, gyorsan búj bele ebbe a bodyba, ne sírj kicsim, tudom, hogy utálsz öltözni, de muszáj, különben megfázol.

Gyere egyél! Nem kéred? Nem ízlik? Miért nem? Neked főztem..Na jó, kapsz mást, ezt egyed akkor. Ez sem jó? De akkor mit eszel? Semmit nem ettél még ma. De miért sírsz????? Szomjas vagy? Nem? Ebből a pohárból? Na jó, legalább egy kicsit ivott...
 

Leteszlek, amíg elpakolok. Jajj, ne sírj már, na jó nem pakolok. De wc-re el kell mennem. Játsz addig ezzel a csörgővel. Ne sírj, sietek.

Jézusom, üvölt a gyerek, valami nem oké.

Na jó, végeztem, gyere az ölembe.

De ne ficánkolj, kérlek, gyere bújj ide, így. Így nem jó? Így szoktál elaludni, na jó, én már nem értek semmit. Csak kérlek hagyd abba! NE SÍRJ! Mert lassan én is sírok...

Fáj a pocid tudom, na gyere, talán így jó lesz...éneklek neked..

Megnyugodott, elaludt..

Na végre..."